Említettem már, hogy Tina gyönyörű? Azt hiszem, igen :). Ennek bizony tudatában is van. Á nem, az anyjától és apjától soha nem hallotta még, hogy ő milyen szép kislány, soha, cserkész becsszóra. Hahaha.

Készültünk Zsannának, a legfiatalabb hugomnak a diplomaosztójára. Tinával benéztünk egy kedvelt boltba, ahol mit ad az ég, pont egy Tinára való szépséges ünneplős ruha csüngött középen. Tina azonnal kiszúrta? Óóóóó igen, még hamarabb mint én. Kis fejecskéjében azonnal megjelent az összefüggés a diplomaosztó és a ruha között.

Megvettük, nem volt drága. Az úton hazafelé már fel kellett hívni Keresztanyut, Dorcit. Tina meglepő alapossággal festette le, milyen tökéletes a ruha, milyen színű, hol van az öve, és milyen a rózsa, ami az övön helyezkedett el. Áááá, kicsit sem mosolygott az a kedves néni a buszmegállóban, aki akaratlanul is fültanúja volt a lelkes telefonbeszélgetésnek. A kis leányzó ugyanis nem fogta vissza lelkesedéstől fűtött hangját.

Eljött a diplomaosztó napja, amikor is Tina teljes természetességgel jelentette ki, hogy bizony bizony, majd mindenki azt fogja nézni a diplomaosztón, hogy vajon ki lehet az a szép kislány ott Zsanna mellett.

Ez annyira Tina! :)